Blog

Ha van egy vágyunk, ami ellentmond azzal, amiről megtanultuk, hogy "nem szabad", "tilos", akkor ez a vágy belső feszültséget okoz.

A mélyben most egy új, igazabb élet alapjai rendeződnek. Én személy szerint sokszor tapasztalom mostanában, hogy mondanék valamit, de inkább csendben maradok. A belső vágy megvan a lépésre, de az erő most nem előretol, hanem kivárásra tanít.

Most egy mély befelé figyelős időszakban vagyunk. Olyan felismerések érkeznek hozzánk, amelyek segítenek tisztán rálátni arra, mi az, amit már nem szeretnénk tovább cipelni, és mi az, amihez végre őszintén kapcsolódni tudunk.

Gyerekként nincs lehetőségünk választani. Egy gyermek számára a gondozó (anya, apa, tanár) a létfenntartásnak a feltétele, az életben maradásé. Egy gyermek nem mondhatja azt, hogy

Állok a rácsnál és rázom. Anyukám elsuhan előttem. A könnyeim folynak. Apukámmal veszekednek. Nem értem, amit mondanak, mert még nem ismerem azokat a szavakat, amiket használnak. Repülnek a papírok, valami pénz meg számlák. Azt a belső feszültséget érzem, ami belőlük árad. Nem tudom elmondani, amit érzek, ordítok, az arcom vörös és folyik a...

BÚÉK! Visszatértünk mi is a "pihenésből". Megkezdtük az évet és TUDÁSRA FEL! Azt hiszem mostanra mindenkinek lehullottak az illúziói, akinek még nem, annak is itt lesz az ideje hamarosan.