Most egy mély befelé figyelős időszakban vagyunk. Olyan felismerések érkeznek hozzánk, amelyek segítenek tisztán rálátni arra, mi az, amit már nem szeretnénk tovább cipelni, és mi az, amihez végre őszintén kapcsolódni tudunk.
Gyerekként nincs lehetőségünk választani. Egy gyermek számára a gondozó (anya, apa, tanár) a létfenntartásnak a feltétele, az életben maradásé. Egy gyermek nem mondhatja azt, hogy
Állok a rácsnál és rázom. Anyukám elsuhan előttem. A könnyeim folynak. Apukámmal veszekednek. Nem értem, amit mondanak, mert még nem ismerem azokat a szavakat, amiket használnak. Repülnek a papírok, valami pénz meg számlák. Azt a belső feszültséget érzem, ami belőlük árad. Nem tudom elmondani, amit érzek, ordítok, az arcom vörös és folyik a...
BÚÉK! Visszatértünk mi is a "pihenésből". Megkezdtük az évet és TUDÁSRA FEL! Azt hiszem mostanra mindenkinek lehullottak az illúziói, akinek még nem, annak is itt lesz az ideje hamarosan.
A blogbejegyzések kizárólag tájékoztató, ismeretterjesztő jellegűek, nem minősülnek személyre szabott tanácsadásnak, terápiának vagy szakmai konzultációnak. A blog tartalmai önismereti és szemléletformáló célt szolgálnak, és nem helyettesítik az orvosi, pszichológiai vagy egyéb szakmai ellátást.