Miért fontos feldolgozni a fájdalmainkat?

BÚÉK! Visszatértünk mi is a "pihenésből". Megkezdtük az évet és TUDÁSRA FEL! Azt hiszem mostanra mindenkinek lehullottak az illúziói, akinek még nem, annak is itt lesz az ideje hamarosan.

 juhuhúúú, akinek eddig nem volt ideje magán dolgozni, most itt az idő elkezdeni, ha nem akarjuk újra és újra ismételni ugyanazokat a köröket. 

Engem mindig az vitt előre, hogy megértettem a dolgokat és a miértjét, ennek megfelelően tudtam önreflexiót gyakorolni. A megértés valóban segít, de nem feltétele a változásnak. Az érzelmi reakcióidat is szükséges megérteni hozzá, illetve a tudatalatti programjaidat… honnan jönnek ezek?

A biztonságból… a túlélésből… lehet, hogy számodra egy olyan közeg a biztonság, ahol folyamatosan kiabálnak (mert ez a megszokott komfortzónád), csakhogy példával is éljek. Ezért újra és újra olyan szituációkba kevered magad, ahol újraélheted ezeket a fájdalmakat, mert így tudtál eddig kapcsolódni. 

Soha nem késő elkezdeni a belső munkát. Fogyókúrázni sem csak hétfőtől lehet. 

Egy témát hoztam most nektek a jobb élet és a jobb év reményében… 

Miért fontos feldolgozni a fájdalmainkat? 

Mindannyian hordozunk valamilyen fájdalmat: gyász, múltbéli sérülés, elutasítás, gyermekkorból hozott sebek. Hajlamosak vagyunk elterelni a figyelmünket, elnyomni, továbbmenni. Az érzelmek elkerülése hosszútávon nem oldja meg a problémát, sőt több problémát eredményezhet, mint amit el akarunk kerülni. Amit elnyomunk, nem szűnik meg, hanem felerősödik. Amikor kerüljük a fájó érzéseket, gondolatokat vagy emlékeket, az rövid távon csökkenti a kellemetlenséget, de hosszú távon fenntartja és erősíti a lelki nehézségeket, ami még több nehézséget generál és ez egy ördögi kör. 

A feldolgozás összeköti a múltat a jelennel. Egy fájdalmas élmény nem csak emlék, hanem érzések is, amik bennünk élnek tovább. Ha az érzelmi része nincs feldolgozva az élménynek, akkor tudjuk mi történt valójában, de a testünk és az idegrendszerünk újra és újra ugyanúgy reagál, mintha ott lennénk abban a helyzetben. 

A feldolgozás során az emlék és az érzés összekapcsolódik, így a múlt már nem teherként, hanem saját történetünk részeként van jelen. Csökkennek a túlzó reakciók és a visszatérő testi tünetek.Feldolgozatlan fájdalomnál az idegrendszer állandó készenlétben marad. Ez lehet szorongás, hirtelen düh, túlérzékenység, zárkózottság, állandó belső feszültség. 

Amikor az átélt élmény feldolgozásra kerül, ezek a reakciók enyhülnek, mert a test és a lélek megérti: a VESZÉLY ELMÚLT!

Fellélegzik a test.

Sok testi jelzés mögött feldolgozatlan érzelmi feszültség áll. Pl.: mellkasi szorítás, torokgombóc, gyomorfeszülés, kimerültség, alvászavar, akár kialakult betegségek... 

A feldolgozás a lelki megkönnyebbülés mellett testit is hozhat, mert az idegrendszer végre kilép a folyamatos stresszállapotból. Nagyobb belső stabilitást ad. Aki feldolgozza a fájdalmait tudatosabbá válik az érzéseivel, jobban érti a saját határait, kevésbé sodorják el a régi minták. 

A feldolgozott élmény tapasztalattá válik, amiről szabadon dönthetünk, hogy választjuk-e újra vagy mást teremtünk? A feldolgozás szabadságot ad. A cél az, hogy a múlt is számít, de ne a múlt reagáljon helyettünk. 

Amikor feldolgozunk egy fájdalmat, visszakapjuk a választás lehetőségét: hogyan éljünk, kivel éljünk, hogyan kapcsolódjunk, hogyan döntsünk. Feldolgozni a fájdalmakat lehetőség arra, hogy megadjuk magunknak a teret és a támogatást, hogy a fájdalom a saját történetünk értelmezett és befogadott része legyen. 

Mi az a fájdalom vagy múltbéli élmény, amivel még nem néztél szembe teljesen és mi történne, ha szembenéznél vele? 

Szeretettel:

Szilágyi Nóra
2026.01.07.